Helló Világ!

Magyarországon – a diagnosztizálatlan cukorbetegeket is beleszámítva- kb. 1 millió ember szenved un. 2-es típusú cukorbetegségben. A diagnosztizált 600 000 beteg kapja a különféle gyógyszereket, amelyek részben az inzulinrezisztenciáját hivatottak letörni, részben a hasnyálmirigyét serkentik még több inzulin termelésére. Mivel az inzulinrezisztencia egy evolúciósan kialakult védőmechanizmus, ezért gyógyszeresen lecsökkenteni elég nehéz dolog, hiszen a szervezet a gyógyszerhez is alkalmazkodva, ismét vissza fogja növelni az inzulinrezisztenciát. Hiszen ez azt a célt szolgálja, hogy a sejtek megvédjék magukat a fölös cukortól, ami a vérben kering. A hasnyálmirigyet serkentő gyógyszerek meg azért veszélyesek, mert hozzájárulnak ahhoz, hogy a hasnyálmirigy mielőbb felmondja a szolgálatot. És ha eljön, márpedig előbb-utóbb eljön az az időszak, amikor már a gyógyszerek elégtelenek, akkor jön a szuri; napjában többször inzulin, naponta többször vércukormérés agyonszurkált ujjacskákból. Mindez nem fogja kivédeni a szövődményeket, hiszen a vér inzulin és vércukorszintje hullámvasútként fog fel- és leszáguldani. És persze az inzulinos cukorbetegek élete nem más, mint egy hízókúra. Az inzulinra muszáj enni, akár éhes az ember, akár nem: annyit, amennyire “beállították” a derék dokik. A cukorbetegek ismert szövődményei a vesekárosodás, a megvakulás, a végtagok ereinek beszűkülése, majd amputáció, a szívbetegség és infarktus – na meg a rák. A ráksejtek semmit nem szeretnek jobban, mint a jó sok cukrot és a jó sok inzulint. A cukorbetegeknek legalább 50%-kal nagyobb az esélye arra, hogy rákban haljanak meg.

Mert mi is a hivatalos diabetológia filozófiája? Az, hogy szénhidrátra mindenkinek szüksége van, ezért, aki nem tudja a szénhidrátokat megfelelően feldolgozni, annak végül inzulinnal kell “segíteni”. A cukorbetegek hivatalosan ajánlott diétája a vizsgálatok szerint messze alulmarad a lowcarb (alacsony szénhidráttartalmú táplálkozás), az Atkins, vagy a paleolit táplálkozással szemben.

A Paleolit táplálkozás és korunk betegségei könyvemben külön fejezetben foglaltam össze, mi mindent tudunk a cukorbetegség kialakulásáról és végleges gyógyításáról. Nem panaszként, inkább sajnálkozva írom, hogy a hatszázezer potenciális olvasóból pár ezren olvasták el ezt a fejezetet. Sok ember vagyonokat költ a gyógyulásra, járja az orvosokat, gyógyfű teákat hörpöl, imádkozik a gyógyulásért, s közben karnyújtásnyira van a valódi gyógyulás. Még sokat kell gondolatilag fejlődnöm, hogy megértsem, miért nem választják az emberek a gyógyuláshoz vezető egyenes utat. Odáig már eljutottam a probléma megértésében, hogy átlássam: amíg a diabetológusok úgy tesznek, mintha a 2-es típusú cukorbetegség gyógyíthatatlan krónikus betegség volna, addig a sok ezer orvosnak nagyobb hatása lesz az emberekre, mint a könyvem, vagy a webszájtomon olvasható ismeretterjesztő írások. Amíg a dietetikusok nem tudnak attól a téves dogmától elszakadni, miszerint gyorsan felszívódó szénhidrátokra márpedig szükség van, addig a diabetológusok és dietetikusok összefogása révén nem csökken, hanem egyre nő a cukorbetegek száma, a gyógyszeripar legnagyobb örömére.

Ezért is örültem meg a Diabetologia szaklapban 2011 június elején megjelent tanulmánynak, amely azt jelzi, hogy a hivatalos orvostudományba is beszivárgott az a mások számára nyilvánvaló felismerés, hogy a 2-es típusú cukorbetegséget a finomított szénhidrátok fogyasztása okozza. A paleolit vagy a lowcarb táplálkozás követői számára ez már közhely, a hivatalos orvoslás pedig úgy ünnepli Ee Lin Lim és munkatársai eredményét, mint akik most fedezték fel a spanyolviaszt. De persze ne becsüljük le ezt az áttörést, jól ismerjük a Semmelweist szindrómát. Nem elég felismerni valamit, el is kell fogadtatni a hivatalos orvoslással.

Lim EL és mtsi: A 2-es típusú cukorbetegség visszafordítása: a bétasejtek funkciójának normalizálódása kapcsolatban van a hasnyálmirigy és máj lecsökkent trigliceridjével.

A szerzők a bebetonozott hivatalos véleménynek megfelelően – tudomást sem véve mások eredményeiről- bevezetőjükben azt írják, hogy a 2-es típusú cukorbetegséget régóta úgy tekintik, mint hosszantartó, fokozatosan romló állapotot, amelyet lehet enyhíteni, de nem lehet gyógyítani. A vércukor szintje, függetlenül a kezelési igyekezetektől, folyamatosan emelkedik, s ettől a bétasejtek funkciója folyamatosan romlik, s 10 év után már a betegek 50%-a már inzulint igényel. Ennek oka részben a bétasejtek folyamatos pusztulása.

A gyógyíthatatlanság hiedelmét már korábbi megfigyelések is cáfolták, ugyanis gyomorszűkítő gyűrű felhelyezését követően napokon belül javult a cukorbetegség. Mások is igazolták, hogy a cukorbetegség csökkent kalóriabevitelre egyből javul. A szerzők ezért azt a fantasztikusan zseniális hipotézist alkották meg, hogy a csökkentett szénhidrát fogyasztás javítja a cukorbetegséget.

A vizsgálatba olyanokat válogattak be, akik legalább négy éve cukorbetegek, túlsúlyosak vagy elhízottak (BMI 25 és 45 közötti). A HBA1c értékük 6.5-9% közé esett, ami 7.2-12.2-es átlagos vércukornak feleltethető meg. A vizsgálat lényegében abból állt, hogy a betegek napi 600 Kcal mennyiségű ételt kaptak, melynek 46%-a volt szénhidrát, 33%-a fehérje, és 21%-a zsír.

Már a vizsgálat első hete után a betegek vércukorszintje és májuk inzulinérzékenysége normalizálódott, a májzsír 30%-kal csökkent. A vizsgálat 8. hetének végére a hasnyálmirigy bétasejtjeinek működése normalizálódott, és a hasnyálmirigy zsírtartalma csökkent. Ez tulajdonképpen a sokat emlegetett viszcerális zsír egy része. A viszcerális zsír azért alattomos, mert nem látszik, karcsú embernek is lehet komoly viszcerális zsírtömege.
A szerzők a javulást a hasnyálmirigy zsírtartalmának csökkenésével magyarázzák.
A vizsgálat során a betegek átlagosan 15 kg-ot fogytak, ami 15%-os súlyvesztésnek felelt meg. A fogyás lényegében a testzsír csökkenéséből eredt.

A vizsgálati személyeket a vizsgálat befejezése után 12 héttel újra megvizsgálták, s úgy találták, hogy átlagosan 3 kilogrammot visszahíztak. A 12-ből három már ismét cukorbeteggé vált.
Valószínűleg a többi beteg is szép lassan ismét cukorbeteggé fog válni, hiszen visszatértek a régi, szénhidrátalapú nyugati étrendjükre, amitől eredetileg megbetegedtek.
A vizsgálat fő problematikája ez. A 600 kcalos étrend nyilvánvalóan koplalást jelentett a résztvevőknek, s amint véget ért a vizsgálat, rávetették magukat a szokásos étrendjükre.

Hogyan lehetett volna másként csinálni?

Karen O’Dea már az 1980-as évek elején bizonyította, hogy cukorbeteg ausztrál bennszülöttek cukorbetegsége elmúlik, ha 7 hétre áttérnek, azaz visszatérnek a paleolit táplálkozásra. Staffan Lindeberg és munkatársai 2007-ben igazolták, hogy a paleolit táplálkozás a cukorbetegek hivatalos étrendjénél (ez a mediterrán étrend) sokkal hatásosabban csökkenti a testsúlyt és a vércukorszintet.

Más vizsgálatok is azt bizonyították, hogy a paleolit táplálkozás éhezés nélkül gyors fogyáshoz és gyors vércukorszint csökkenéshez vezet (Frassetto és mtsi., 2009)

Nuttall és Gannon ugyancsak bizonyították, hogy a cukorbetegség egyszerűen meggyógyítható a szénhidrátbevitel csökkentésével. (Bővebben lásd. Paleolit táplálkozás és korunk betegségei könyvem vonatkozó fejezetét.)

A paleo előnye a koplaltatással szemben az, hogy egy életen át követhető, nem kell éhezni, az ember mégsem válik cukorbeteggé, vagy ha cukorbeteg, kigyógyul betegségéből.

A 2-es típusú cukorbetegségben és elhízottaknál a nem alkoholos zsírmáj vizsgálatonként eltérően, 10-75%-ban fordul elő. A zsírmájat az inzulinrezisztencia és a hiperinzulinizmus okozza. Mivel hajlamosít a májzsugorra, önmagában is kezelendő volna, de a jelenlegi orvoslás sokat nem tud vele kezdeni. Ez annál is meglepőbb, mert ketogén diétára nagyon jól reagál. Egy hathónapos vizsgálatban a ketogén diétát végig betartóknál a zsírmáj elkezdett visszafejlődni (lásd: Tendler és mtsi., 2007).

A cukorbetegség kutatásban egy másik fontos eredmény is megjelent. A cukorbetegség egyik leggyakoribb szövődménye a vese károsodása, ami előbb-utóbb rendszeres dialízis kezelésbe kényszeríti a beteget. Michal M. Poplawski és munkatársai 2011 áprilisában megjelent, “A vesekárosodás visszafordítása ketogén diétával” c. tanulmánya azt igazolta, hogy egereknél súlyos vesekárosodást is visszafordított a ketogén diéta. A ketogén diéta lényegében egy nagyon alacsony szénhidráttartalmú étrend, sok fehérjével, még több zsírral. (A ketogén diétával több fejezetben is foglalkozok Paleolit táplálkozás és korunk betegségei könyvemben.) A ketogén diéta lényegében helyettesíthető a paleolit táplálkozással, hiszen ez nem más, mint fellazított ketogén diéta. A szerzők tanulmányuk végén azt írják, hogy a korábbi vizsgálatok szerint a nagyon precíz vércukorszint kontroll csupán lassította a vese károsodását, de nem volt képes azt visszafordítani. Ezzel szemben a ketogén étrend nemcsak megállítja, de vissza is fordítja a vesekárosodást, ami azt jelenti, hogy nem csupán a vércukorszint csökkenése, hanem más mechanizmusok is állnak a háttérben. A szerzők feltételezik, hogy a ketogén diéta viszonylag rövid alkalmazása visszafordítja a vesekárosodást, s utána már nem kell ezen az étrenden lenni.

Azaz, valószínűleg a kezdetben több hús, több zsír arány felé eltolt paleolit táplálkozás helyrehozhatja a veseműködést, majd a tartós normál paleolit táplálkozás fenntartja az elért eredményeket és egyben megóv a cukorbetegség visszatértétől. Ami megmenekülést jelent a vakságtól, a dialízistől, a lábamputációtól és az infarktustól. Ilyen egyszerű.

Források:

Lim EL, Hollingsworth KG, Aribisala BS, Chen MJ, Mathers JC, Taylor R. Reversal of type 2 diabetes: normalisation of beta cell function in association with decreased pancreas and liver triacylglycerol. Diabetologia. 2011 Jun 9.

Poplawski MM, Mastaitis JW, Isoda F, Grosjean F, Zheng F, Mobbs CV. Reversal of diabetic nephropathy by a ketogenic diet. PLoS One. 2011 Apr 20;6(4):e18604.

Tendler D, Lin S, Yancy WS Jr, Mavropoulos J, Sylvestre P, Rockey DC, Westman EC. The effect of a low-carbohydrate, ketogenic diet on nonalcoholic fatty liver disease: a pilot study. Dig Dis Sci. 2007 Feb;52(2):589-93.

Írta: Szendi Gábor